Szikrázó napsütés, míg én siettem haza Jamie-hez. Egyberuha, kezemen a táskám, ám csak arra figyeltem fel, ahogy pár ember áll az utca közepén.

Tom, a bátyám gitározott, gyönyörű spanyol gitárján, David, az egyik haverja dobolt egy ládán, amin ült, míg egy teljesen ismeretlen férfi életem legromantikusabb dalait énekelte. So help me girl…

Jamie csak állt előttük, zöld szemei csillogtak, míg szakálla alól világított boldog mosolya. A táska az aszfalton landolt, míg én szerelmesem karjaiban találtam magam, andalgó, finom kis muzsikára. Szorosan átkarolta a derekam, ide-oda ringatóztunk, közben ajkunk finoman összeért, ahogy szokott. Gyengéden, édesen.

Jamie utál táncolni, de ezt a lassúzást valamiért szereti. A megismerkedésünkre emlékeztet; egy bálon, ahol zavarta a többi ember, megzavarták abban, hogy rám tudjon figyelni. Itt csak egymáséi voltunk, mintha nem is az utcán lettünk volna, hanem valami romantikusabb helyen… tengerpart, vagy egy kis tisztáson a Tarna parton, esetleg a nyárfák árnyékában. Virágzó akácfák, csiripelő madarak, Istenem, Jamie-vel lenni varázslatos! Mindegy, mit csinálunk, kivel vagyunk, én csak gyönyörködöm a mosolyában, a szemeiben, erős karjában, amivel tart.

Szeretlek Jamie-m! <3