Reidar is megérkezett, kezdődhet az ebéd. Fekete pólóban, kockás, világos nadrágban. Átlagos, szőkésbarna, kék szemű, enyhén szeplős férfi, aki pár nap múlva tölti a harmincat. Teste kidolgozott, bármely más hapsi irigyelhetné, mert nem az az izomagyú-típus, a nők döglenek utána. Mi, rokonok sajnos nem tehetjük meg, pedig nekünk nem is vérrokonunk; az édesapja évekkel ezelőtt elvette egyik unokatestvéremet, ő akkor már érett pasi volt. Azóta, az apja meghalt, de ő szerves része a családnak. Minden összejövetelen ott van, segít, sosem feledkezünk meg róla.
Az asztal roskadásig telve ennivalóval; páran már nagymamám tyúkhúslevesével beteltek, vannak, akikbe fért még...

Kyoko volt a legszebb csaj, akit valaha láttam; rövid, vörös haj jól illett a vékony, zöld szemekhez, a sápadt, hófehér bőrhöz. Apja egy francia katonatiszt, anyja egy japán tanárnő a suliban, francia-japán szakon. Én is hasonló vagyok hozzá abban, hogy nekem anyám francia, apám félig francia. A normandiai partraszállás után a papi nem akart hazamenni Washingtonba, itt maradt a nagyival Párizsban.
Ezen kívül semmiben nem hasonlítunk. Ő egy teljesen átlagos csajszi; imádja a cicákat, a kutyusokat, nem cigizik, nem drogozik, csak leszbikus. Mázlimra én azon kevesek közé tartozom, akik tudják róla. Tesire mindig ketten megyünk be utolsónak, ha akarom, ki is nyalom a kis punciját. Nagyon élvezte addig, amíg el nem mondtam neki a saját titkomat. Shemale vagyok...

Bip-bííp, bip-bííp…
– Mi a… – ébresztő. – Milyen nap van, hányadika?
– Mark, hétfő van! – Klyde, a szobatársam már hajnalban fel szokott kelni, megy le a kondiba és edz, reggel is, délután is. Igazi kidolgozott testű srác, mindenki irigy rá ezért, én nem. Nekem van elég rajongóm, de az a hála, hogy Klyde a haverom. Egyszer elsőben elgyapált egy srácot, mert azt mondta felfújtak a karjai… fél évig az intenzíven feküdt a gyerek, végülis jogosan.
– Klyde, te fogd be…
Életem egyik legnehezebb reggele volt; vasárnap estéhez képest se csaj, se buli, totál józan voltam, korán lefeküdtem, még vizsgákra se tanultam...

Luke egy buliból tartott haza, amikor találkozott egy barátjával a forgalmas Pest egyik utcáján. Koromsötét volt, az autók elrobogtak mellettük a négysávos úton. Luke-on egy rövidnadrág volt, amely ráfeszült kerek fenekére, és egy színes trikó, hiszen egy forró nyári este volt. Nem egy izmos alkat, mondhatni lányos, de volt benne erő tizenhét éves létére. Barátján, Endy-n teljesen fekete póló és hosszú nadrág, ami kiemelte fekete szemeit a világos bőrétől.
– Luke, hová mész? – ért oda mellé.
– Haza, mára végeztem. Te?
– Most indultam, azt hittem velem jössz.
– Most nem, mert semmi értelmes nem volt. – Luke egy kavicsot rugdosott, ment volna haza, de Endy nem engedte olyan könnyen.
– Feljössz hozzám? Csinálnánk valami érdekeset. – ajánlotta...

Szeretettel köszöntök mindenkit a most induló weblapomon!

Bemutatkozásképp annyit rólam, hogy Kemy vagyok, és immár három éve blogolok. Mától, ahogy sikerül, és időm is engedi, átköltöztetek pár régi bejegyzést, hátha valakit érdekelnének korábbi munkáim.

Itt mindenféle témában találtok majd kedvetekre való olvasnivalót, ami reményeim szerint megmosolyogtat titeket a szürke hétköznapokban, akár a metróra, villamosra várva, akár munka közben. Azt ki kell emelnem, NEM VAGYOK PROFI ÍRÓ, ez szimplán egy hobbi jelleg, átlagos hozzáértéssel, életből merített ötletekkel, hozzászólásokkal, észrevételekkel.

Remélem mindenkinek tetszeni fognak, ha pedig nem, akkor sem haragszom meg! Bármilyen kritikát szívesen fogadok, ne kíméljetek, hiszen e...